Lánykérés, valahogy másképp!

Író, feltöltő: NIMBUS Repülőklub Tóth Ferenc pamacs
Témakör(ök) Sárkányrepülés | Helyszín: Tököl - Kecskéd 2011 junius | Készítette: Tóth Ferenc pamacs

Lánykérés!
Valahogy úgy kezdődött, ahogy a honlapomon ajánlottam, íme:
Ha nem találja a szavakat, vagy nem akarja szokványos módon megkérni szíve választottja kezét, most javaslok egyet!
Elcsábítja a célszemélyt (haha:) valamilyen ürüggyel a kiszemelt helyre, ahol a lánykérő ceremóniát elképzeli. A megbeszélt időre érkezik a levegőben egy transzparens „Leszel a Feleségem!” szöveggel. Miközben Ön a zsebéből előhúzza a mindent megpecsételő gyűrűket és felhúzza kedvese ujjára! 'És mit ad Isten a helyszínen véletlenszerűen, szinte egy varázsütésre ott terem minden kedves jó barát, akikkel a közeli ivóban meg is pecsételhetik ezt a szép napot. A helyszín lehet a Tököli repülőtér is egy jóízű "hangár buli" keretében.
Felhívott Robi, hogy nagyon tetszik az ajánlatom, amit olvasott lánykéréssel kapcsolatosan, kérte, hogy beszéljünk róla.
Megállapodtunk, hogy egy szombati nap kora délutánja ideálisnak látszik. Helyszín a Tatai tó partjánál szép fák árnyékot adó oldalán, amúgy is sokat szoktak sétálni édes kettesben. Első megbeszélt időpont nem sikerült, mert nem érkeztek meg a gyűrűk. A második időponthoz egy növendékkel repültünk volna le Tökölről Kecskéd repülőtérre, ahonnét felakasztva a transzparenst egyedül repültem volna a tóhoz. A Vértes előtt olyan erős szél volt, hogy visszafordultunk.


A harmadik neki rugaszkodásunk másnap, amikorra a szél alább hagyott – legalább is ezt hittem – megérkeztem Kecskédre. Késő délutánra terveztük a lánykérést. Egyedül érkeztem a repülőtérre. Meglepődve láttam, hogy senki nem repül. Gondoltam már itt sincs pénz a repülésre! De tévedtem. Leszállás után elmondták a hangáros fiuk, hogy egész nap nagyon erős szél fujt.
Tudom, gondoltam magamban, hisz majdnem kiestem a repcsimből. De hátha megígértem!...
Hívom Robit, egyszer…., kétszer… nem veszi föl. Szerettem volna közölni, hogy melyik a legutolsó időpont amikor még meg tudjuk szíve hölgye kezét kérni, hisz nekem is haza kell érnem. Kitoltuk a repcsimet a start vonalra, transzparenset fölakasztottam, indulásra kész voltam. Csak nem veszi föl a telefont! Robikám agglegény maradsz…! Megszólal a telefonom: jajj ne haragudj elszundítottam! Semmi baj, de én most indulok! Ne, ne, hisz a lányhoz el kell mennem, azt bringára ülünk, az még több mint fél óra –mondta álmosan! majd sms ezek! telefon le! Na, ebből itt alvás lesz Kecskéden! 20perc: indulhatsz! jött az üzenet! Fölszállok a transzparens szépen kifeszült, laza lettem, hisz most már csak az idő ami számít. Dobálós turbulens, lökdösős idő, nem számít, hisz két fiatal szerelmes vár engem, ott kell lennem! Megérkezem a tó fölé, ahogy merülök még jobban dobál, de magasabban nem maradhatok, mert nem olvasható a HÍR! Gyors sms: itt vagytok? nincs válasz!! na még egyszer: én már itt vagyok! Még lejjebb süllyedek és elrepülők a tó fölött, az embereknek integetek, visszaintenek! És Ők vajon itt lehettek? Elrepülök a foci pálya fölött emelkedek sms írok, megkerülőm a fél várost, és újra ráhelyezkedem a tó átrepüléséhez! És jött egy sms: „Igent mondott!” köszönöm!!!
Kifordulok, irány Kecskéd, transzparens csomagolása, indulás Tökölre. Napnyugta előtt megérkezés. Jól érzem magam! Másnap telefon, a lány mondja, hangja mosolyog, csacsog, ez olyan érdekes volt, hogy miért kell nekünk most azonnal a tóhoz menni és miért bringával…. és amikor meghallottam,… és megláttam…és akkor Robi elő vette zsebéből azt a kis dobozt, remegett a lábam a boldogságtól!!
Kívánom, legyetek boldogok!
Aki lejegyezte: pamacs