HARMATOS „KÖZÉPSŐ - REPEDÉS”

Író, feltöltő: Endorphin Sport Iroda
Témakör(ök) Sziklamászás | Helyszín: Gyilkos - tó Oktober 29 | Készítette: Endorphin Sport Iroda

A gyergyói ősz általában esős, hűvös, zimankós időt szokott hozni, amihez hivatalból sár és köd jár. Így ajándéknak számít minden hideg ködös nap, mert a köd felszáll, s ha nem száll fel, fölötte a nagy kék ég sétáltatja a Napot, és ezt ki kell használni.

Egy ilyen napon indultunk mászni arra gondolván, talán az idén ez az utolsó alkalom, hogy mászócipőt húzunk. A Kis Cohárd aljában fázós ujjainkat dörzsölgetve aggódva szemléltük a vastag hóharmatot.
Az aggodalom azonban feleslegesnek bizonyult, ugyanis a Kis Cohárd dél-nyugati fekvése a gyenge őszi nap sugarait kellemes langyossággal szórta szét, ideális feltételeket teremtve egy jó szezonzáró mászáshoz. Kellemes hőmérséklet, száraz szikla, es kiváló mászóutak, ez várt ránk a Kis Cohárdon. Választásunk a „Központi repedés” mászóútra esett, egyrészt mert dél-nyugati fekvése még télen is mászhatóvá teszi, másrészt mert új, biztonságos szegezése csúszós szikla esetében is megbízható, és nem utolsó sorban mert én még nem másztam ezt az utat, s egy ilyen klasszikus út ismerete kötelező.

Az útvonal logikusan követi a repedést, habár eredetileg klasszikus stílusban szegeződött, kötéllétra nélkül is jól mászható. Érdemes odafigyelni az első kötélhossz méretére, mert az átlagnál hosszabb, és egy negyvenméteres kötelet használó mászót kellemetlen meglepetés érhet. Mivel a régi és a még régebbi szegek is a helyükön vannak, csak mértékkel kell a közteseket használni, mert megtörténhet, hogy félúton köztes nélkül maradunk. Mi tizenhét köztessel éppen csak, hogy felértünk, igaz, hogy lent meglehetősen sűrűn voltak a köztesek, feljebb ritkábban . A második kötelhossz rövidebb, de legalább annyira szép, mint az első, és lehetőséget kínál választásra a mászó erőnlétének, technikai felkészültségének, és kalandvágyának függvényében.

Számomra tartogatott egy kis meglepetést és szorongást az első kötélhossz, hisz a fogytában lévő köztesekkel érkeztem a régi biztosító álláshoz, ahonnan nem látszik az új láncos biztosítóhely, de az enyhén mozgó szegek meggyőztek, hogy érdemes tovább mászni. A második kötélhossz végén egy kis teraszra érkezve mikor megfordultam, a látványtól elállt a lélegzetem, a sziklától szegélyezve úgy tárult a szemem elé a Gyilkos-tó, ahogyan még nem láttam. Ezzel ki is fújhattuk magunkat, hisz a mászás véget ért, a harmadik kötélhossz egy meredek füves séta, ahol azért nem árt bekötve maradni. Ezen a szakaszon az igazi érdekesség a nagy kövér vizcseppekké lágyult hóharmat volt, amint megcsúszva az egyre melegedő fűszálakon, beharmatozza a központi repedést.