Akik voltak katonák azok élménybeszámolóiból, megszépült emlékeiből sokan próbálják elképzelni, milyen lehetett amikor harckocsi oszlopok indultak el vezetési gyakorlatra, hadgyakorlatra. A gázolaj füsttől sötétlő ég alatt, dübörgő gépszörnyeket, szinte játszi könnyedséggel vezették a huszonéves sorkatonák.
Míg nekik legalább fél év kőkemény elméleti és gyakorlati képzésen kellett elsajátítani minden fortélyát, addig kedves vendégeinknek már csak a szórakoztató rész marad! Emlékszem még hallgató időszakomból, hogy kezdtük a harckocsizó alapszintű ismereteket. Tanárom és parancsnokom első mondata örökre emlékezetes marad: a lánctalpas egy mozdony, ami maga előtt fekteti a síneket! Innen indultunk el és már szinte hihetetlennek tűnt, hogy végre mi is vezethetünk! Mi ettől mindenkit megkímélünk! Aki eljön hozzánk, néhány perc után már érteni-érezni fogja mire is vállalkozott:-) Az irányítás a lánctalpasoknál két botkormánnyal történik.

Ha például a baloldali botot egy kattanásig húzzuk hátra, akkor a jármű nagy íven fordul balra. Amennyiben a botot két kattanásig húzzuk hátra, a jármű azonnal fordul, úgymond sarkon fordul. A jobbra kanyarodás ugyanezen módon történik. Alapesetben ugyanazok a pedálok vannak itt is, amiket egy normál, kézi váltós autóban megtalál. A motor V12-es dízel, 40.000ccm3 és 580LE! Itt rögtön el szeretnék oszlatni egy legendát: a motornak nem egy zaporozsec motor az önindítója! De bármit is írhatnék egy HK-ról, azt az élményt csak az tapasztalhatja meg aki kipróbálja.

De egy tapolcai kirándulás nem csak a tankvezetésről szólhat. Az egykori Kinizsi laktanya ma üres, ez volt valaha az ország egyik legtitkosabb laktanyája. Itt tárolták a SCUD rakéták önjáró indítóállványait, ide egyszerű földi halandónak esélye sem volt belépni. Ezen kívül még további program lehet Tapolca Helyőrség Hadiparkjában a gépek megtekintése vagy a Helyőrségi Múzeum, mely felöleli Tapolca város katonai múltját évszázadokra visszamenőleg. Összefoglalva: dobjon egy olyan ruhát a csomagtartóba amit nem sajnál és látogasson meg minket, lepje meg magát vagy szeretteit egy kis utazással a nem is olyan távoli múltba!
Köszönöm megtisztelő figyelmét:
Vitárius György